Kastélypark

Az eredetileg főként gazdálkodási funkciókat betöltő kastélykert, gazdasági udvar részben természetes folyamat hatására, részben telepítés eredményeképpen mára egy fiatal erdőszerű, szépen ápolt faállományt tartalmazó parkká alakult át. Az utóbbi két évtizedben a kastély használói és az épületegyüttes jelenlegi tulajdonosai ebből próbáltak egy az épületekhez illeszkedő, kastélyparkot kialakítani. 

Mivel az így létrejött ligetes erdőszerű társulás harmonikusan illeszkedik a varázslatos nógrádi tájhoz, a kastély közvetlen környezete ma kellemes és az épületek jellegéhez igazodó, azok építészeti értékeit kiemelő parkként jelenik meg a látogatók számára.

A Nagykastély főbejárata előtt, körbejárható területen 15-20 éves lucfenyőkből álló laza csoport egyedei földig lógó ágaikkal a parképítés jellegzetes példái. Elválasztják a Nagykastélyt és a Kiskastélyt, ugyanakkor a közöttük kanyargó gyalogút a kapcsolatot is megteremti a két épület között. A Kiskastély mellett és az új Fürdőház mögött az egykori haszonkert, gyümölcsös maradványai jelennek meg. Ezek a gyümölcsfák utalnak az egykori gazdasági udvar hasznosítására, és egyben megjelenítik a nógrádi települések kertjeinek jellegzetes fáit is. A kastélykert legnagyobb részében szépen ápolt faállományt találunk, amelynek életkora nem több 40-60 évesnél. Ezek a nagyméretű fák minden tekintetben illeszkednek a nógrádi erdők jellegéhez, azokhoz hasonló, de ligetes megjelenésű környezetet teremtenek. A Nagykastély alatt húzódó, a kis tavat megkerülő és a park távolabbi részeibe elvezető gyalogutak kényelmes sétaútként szolgálnak a park látogatói számára. Az alsópetényi kastélypark jelenlegi kialakítása így elsősorban a nógrádi táj természetes növényeit jeleníti meg, és a továbbiakban is főként az őshonos növények telepítésével kívánják azt alakítani.

Tulajdonosok

A kastélyegyüttes a 19. század első felében lett a Prónay családé, eredetileg a Gyurcsányi családé volt. A Prónay családnak, illetve annak különböző ágainak más településeken is voltak rezidenciái, Nógrádban több műemlék kastély is az ő birtokukban volt, a család Túrócz vármegye legősibb birtokosai közé tartozott. Első ismert képviselője még 1279-ben kapta adományként Tót-Prónát. A török kor utáni időszakban Nógrád megyében szereztek jelentős birtokokat és itt váltak fontos nemesi családdá, így például Prónay Pál 1725 és 1741 között Nógrád vármegye követe volt. Tőle származik a család bárói ága, amely több helyen is birtokos volt a megyében. A család tagjai közül sokan voltak Nógrád vármegye tisztségviselői. Ezen tisztségek viselői a megyei adminisztráció különböző feladatait látták el, így a Prónayak közül került ki többek között a következő két évszázadban a vármegye egy-egy tisztiügyésze és főjegyzője, táblabírája és szolgabírója, aljegyzője és országgyűlési képviselője. A család 20. századi tagjai közül kiemelkedik Prónay Mihály, aki 1906-ban lett Nógrád vármegyei főispán. Özvegye, Batthyány Felícia volt a Kiskastély utolsó lakója a II. világháborút megelőzőleg.

Az Alsópetényben a 19. század első felétől birtokos család számára a kastély megszerzésével közel azonos időben rangemelkedés is történt, ennek következménye volt, hogy új rangjuknak és megyei pozíciójuknak megfelelő, kellően reprezentatív kastélyegyüttest építtettek ki. Ez az építészeti állapot az azóta bekövetkezett alakítások, átépítések ellenére jelentős mértékben ma is azonosítható.
A II. világháborút követően eredeti birtokosaik elvesztették a kastélyegyüttest, és ezzel megkezdődött az épületek pusztulása. Évtizedeken keresztül nem reprezentatív rezidenciaként használták, egykori berendezésük elpusztult vagy szétszóródott. A kastély egyes épületei különféle funkciókat kaptak: volt szükséglakás, műhely, iskola, orvosi rendelő, ipari üzem, iroda, raktár, bányász klub, és még számos más funkciót töltött be, amelyek az épületek általános leromlásához, illetve építészeti szempontból nem megfelelő átalakításokhoz vezettek.

Az 1990-es évek elején a kastély ismét magántulajdonba került, és ekkor jelentős átalakításokat végeztek rajta. Az épületek visszakapták reprezentatív lakóhely funkciójukat, illetve rendezvények céljait is szolgálták. Az átalakítások alapvetően a kastély építészeti értékeinek visszaállítását célozták meg, ugyanakkor történtek olyan beavatkozások is, amelyek nem szerepeltek a műemléki engedélyekben, illetve amelyek nem voltak összhangban az örökségi elemekkel. Összességében azonban az ekkor kialakult állapot évtizedek után először vette figyelembe komplex módon mind építészetileg, mind hasznosításában a kastélyegyüttes történeti, műemléki és örökségi értékeit.

A kastélyegyüttest 2009-ben megvásárló új tulajdonos célul tűzte ki, hogy a kastély eredeti értékeivel összhangban álló, modern hasznosítási formát kapjon úgy, hogy a teljes helyreállítás és felújítás után látogatható is legyen. Ezt a munkát részletes tudományos (levéltári, történeti, művészettörténeti) kutatás előzte meg és a helyreállítás során mindvégig örökségi, műemléki szakemberek bevonásával folyt a tervezés és a kivitelezés, valamint az új épületek kialakítása.

A kastély, mint épített örökség megújításáért Podmaniczky-díjat kapott a tulajdonos, Dr. Molnár József.

Helyreállítás

A Prónay-kastély 20. századi hányatott sorsa miatt a 2010-ben kezdődő helyreállítás során több feladatot is meg kellett oldani. Egyrészt megőrizni mindazokat az építészeti részleteket, amelyek a 18-19. századi kastélyépületekből megmaradtak és ezeket úgy helyreállítani, hogy a jövőben is jó állapotban használhatóak legyenek. Másrészt olyan elemekkel kellett kiegészíteni a kastélyegyüttest, amelyek megfelelnek új funkciójának és fenntartható hasznosítást tesznek lehetővé.

A fő cél az volt, hogy a 20. században kiépített rossz minőségű, az épületekhez nem illeszkedő elemeket eltávolítsák. Sok technikai problémát is meg kellett oldani, így a tetőszerkezet konzerválását és a kastélyépületek vizesedésének megszüntetését, amely miatt új, de az épületek szerkezetéhez igazodó szigetelési rendszert kellett kiépíteni. 

A látogatók által alig érzékelhető fűtési rendszer ugyanúgy korszerűsítésre került, mint az épületeket összekötő és emiatt a kastély látványához alapvetően hozzátartozó útrendszer. A kastélykert megújulása elsősorban az értékes faállomány megőrzését jelenti úgy, hogy az épületek között igényes díszkertet alakítottak ki. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az új épületek, a Vendégház, a Fürdőház, valamint az új Konferencia- és rendezvényterem épülete a környezethez és a műemlék épületekhez illeszkedve jelenhessenek meg.

 A helyreállítás koncepciója az volt, hogy az örökségi értékeket megőrizve, azokat új, modern elemekkel kiegészítve egy olyan kastélyegyüttes szülessen, amely újra Alsópetény és az ország ezen régiójának egy kiemelkedő és látogatható emlékévé teszi az egykori Prónay-kastélyt.

A környék

A Prónay-kastély Budapesthez közel, a 40 km-re fekvő Alsópetény főutcájában, a templomdombbal átellenben található. A főutca felé eső telekhatáron impozáns téglapillérek között kovácsoltvas kerítés határolja a kastélyhoz tartozó kertet. A kert a falu felé nem őrződött meg teljesen, ezen a részen csökkent a területe. Így ma a kastély főbejárata is a házak közötti mellékutcából nyílik. 

A kastélynak a faluban településszerkezetileg elfoglalt helyét viszonylag kései kialakulásával magyarázhatjuk. A település középpontjában a középkori eredetű és gótikus részleteket megőrző plébánia templom, és mellette a faluban birtokos Werbőczy család kúriájának csekély maradványai találhatóak.

A török korban (16-17. század) a falu elnéptelenedett, így a 18. század elején szlovák telepeseket hoztak ide, akik a középkori település szerkezetét követve építették fel házaikat, újították fel a romos templomot. Az új birtokosok viszont a kor szokásainak megfelelő, nagyobb kúriában laktak, amelyhez csatlakoztak a gazdálkodásukhoz szükséges majorsági épületek is. Egy ilyen épületegyüttesnek nem volt elegendő hely a falu központjában, a templom melletti lejtős részen, így az új nemesi rezidenciák a falu szélén épültek fel. Az Andreánszky kúria is itt állt, a klasszicista épületet sajnos később elbontották, és teljesen újraépítették.

A Werbőczy kúria

A Werbőczy kúria a korszak jellegzetes, kisebb nemesi lakhelyeihez hasonlított, nem pedig a későbbi barokk vagy klasszicista kastélyok nagy, díszes kert közepén álló épületegyütteseihez. A 16. század elején az udvarházat ugyan a korszak egyik legjelentősebb politikai személyisége, a legmagasabb méltóságot, a nádorságot is megszerző Werbőczy István birtokolta, de ennek ellenére sem bővítették ki azt nagyobb épületté. A hagyomány szerint Werbőczy itt alkotta meg legjelentősebb művét, a Hármaskönyvet (Tripartitum), amely a középkori magyar szokásjog három kötetes, nagy összefoglalása. Annak ellenére, hogy formai szempontból nem volt minden tekintetben elfogadott törvény, a 16. század elejétől egészen 1848-ig ezt tekintették a magyar jogrendszer legfontosabb összefoglalásának. Éppen ez indokolja, hogy 1791-ben a falu akkori birtokos családjának egyik tagja, Gyurcsányi Ignácné gúla alakú, latin nyelvű feliratos emlékművet állíttatott a középkori udvarház romjaira.

Az alsópetényi Szent István király templom

A Romhányi Egyházközséghez tartozó római katolikus templom a 15. században épült, szentélye gótikus, barokk stílusú harangtornya a régi Nógrád vármegyei hagyományt követve külön áll a templom testétől. Három oltárát a magyar szent királyok, István, László és Imre képei díszítik.

A templomot Jeszenszky Miklós restauráltatta 1703-ban. A hajó ekkor még síkmennyezetes, melyet 1724-ben Jeszenszky István a régi anyagból átépíttetett. 1759-ben már Bacskády Pál a birtokos, aki ebben az évben nejével, Hunyady Annával együtt renováltatta a templomot. A felirat szerint ekkor készült a hajó boltozata és a karzat is.

A templom déli oldalán a földbe süllyedve sok 18-19. századi, romhányi kőből faragott sírkő található eredeti helyén. A szentély külső oldala előtt pedig egy karéjosvégű kereszttel díszített sírfedlap fekszik, valószínűleg középkori.